Történelem

A szigetország történelme már a neolitikus korban virágzott, melynek a maradványai a termékenység istennőnek ajánlott rejtélyes megalit templomok. A későbbiekben a föníciaiak, karthágóiak, a rómaiak, és a bizánciak ittléte mind nyomott hagyott a szigeteken.

I. sz. 60-ban Szent Pál Rómába tartó útja során hajótörést szenvedett a szigetnél, és elhozta Máltára a kereszténységet.

Az arabok i. sz. 870-ben foglalták el a szigeteket, és ittlétük mély nyomot hagyott a máltai nyelven. 1530-ig Málta Szicíliához tartozott, így a Szicília felett uralkodó normannok, aragóniaiak és más hódítók egyben a máltai szigeteket is kormányozták.

V. Károly hagyományozta Máltát a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Lovagrendre, amely 1530 és 1798 között uralkodott Máltán. A lovagok uralkodása idején Málta újabb aranykort élt meg, amely a 17. és 18. századi Európa kulturális arénájának egyik kulcsfigurájává tette. A szigetek művészi és kulturális életét (sok más mellett) olyan művészek jelenléte fűszerezte, mint Caravaggio, Mattia Preti és Favray, akiket a lovagok templomok, paloták és vendégfogadók díszítésével bíztak meg.

1798-ban Napoleon útban Egyiptom felé átvette a hatalmat Máltán a lovagoktól. A francia jelenlét a szigeteken azonban rövid életűnek bizonyult, mivel az angolok, akiket a máltaiak a franciák ellen segítségül hívtak, ostromzár alá vették a szigeteket 1800-ban. A brit uralom 1964-ig tartott, amikor is Málta függetlenné vált.

A máltaiak átvették a brit közigazgatási, oktatási és jogi rendszereket. Málta 1974-ben köztársaság lett, majd 2004-ben felvételt nyert az Európai Unió tagállamai közé.