A szigetek falvait, melyek a mediterrán élet iskolapéldái, egy világ választja el a főbb nyaralóhelyektől és a fővárostól, Vallettától. Élénk fesztiváljaikkal és egyedi mindennapi életükkel azonban nagyon is a szigetek kultúrájának részét képezik napjainkig.

Még a legkisebb falunak is van saját barokk csodája, ez a plébániatemplom; és a helyiek számára minden falunak megvan a saját egyedi karaktere. Néhány falu megtekintése után az ember észreveszi a különbségeket.

Egyesek fesztiváljaikról és hagyományaikról, mások nemzeti ékköveikről, mint például régészeti vagy építészeti kincseikről ismertek. Aztán ott vannak a tengerparti falvak, ahol az élet ritmusát a halászat határozza meg; és a szárazföld belsejében elterülő falvak, melyek élete a különböző helyben termesztett gyümölcsök és zöldségek betakarításának idejétől függ.

A szigetek falvainak különössége a méretükben rejlik. Egy falut nem lakosainak vagy utcáinak a száma határoz meg. Besorolásuk valójában azokba az időkbe nyúlik vissza, amikor a falvak határait még a plébániatemplomok határozták meg. Egyes nagyobb községeket, mint pl. a Málta középső részein elhelyezkedő Żebbuġ (vagy Ħaż-Żebbuġ) települést, még mindig faluként emlegetik.

Máltán a „Három Város": Vittoriosa, Cospicua és Senglea példájára „Három Falu" is van, a Málta középső részén elterülő Attart, Balzan és Lija. Málta a Nagy Ostromot követő aranykorában számos nemesi család épített házat itt, ezáltal a falvaknak félig-városias színezetet kölcsönözve.

Miközben Málta falvainak méretei különbözőek, a Gozo-n találhatók általában kicsik és az itteni élet főként a plébániai és a közösségi tevékenységek köré összpontosul.