A filmezés rövid története

Filming Set

 

Munich Filming in Malta

 

Helen

Nemzetközi producerek már több mint 50 éve jönnek Máltára, Gozora és Cominora - egy szóban összefoglalható a szigetek mint filmes helyszínek népszerűségének történelmi eredete: a víz.

1963-ban Jim Hole, brit speciális effektek szakértő, és Paul Avellino, egy fiatal máltai építési vezető, megalkottak egy tervet, amely segíti a rendezőket, hogy biztonságban filmezhessenek a vizeken. Rinellánál, Málta keleti partjainál, filmstúdiót építettek: egy 300 méter széles sekély víztartályt, amely az árapály és a a viharos időjárás szeszélyitől mentes. A tartály láthatatlanul belevész a tiszta horizontba, olyan hatást keltve, mintha a jeleneteket mérföldekre kint a tengeren vették volna fel, speciális effektek nélkül.

A víztartályt először a hidegháborús drámáhban, a Bedford Incidensben használták 1964-ben és azóta is számos vízi jelenetet tartalmazó filmet, sorozatot, reklámot és videóklipet forgattak a rinellai Mediterrán Film Stúdiókban.

A producerek, akiket elsősorban a víztartály vonzott a szigetekre, gyorsan felfigyeltek Málta egyéb bájaira is, mint a kiváló klímájára és az olyan nagy európai fővárosokhoz való közelségére, ahol számos filmstúdió megtalálható. Ezen felül arra is felfigyeltek, hogy a különböző érintetlen tájak és partszakaszok tökéletes helyszínül szolgálnak olyan történelmi eposzoknak, mint a Gladiátor és a Trója, vagy olyan drámáknak, mint a Kincses sziget kalózai és a Monte Cristo Grófja. A nagy nemzetközi fellendülésre válaszul 1990-ben megalakult a Máltai Film Bizottság, amely azzal a céllal jöt létre, hogy még jobban ösztönözze a producereket a szigetek, mint mozifilm és televízió forgatási helyszínek használatára és, hogy segítséget nyújtsanak a filmkészítőknek a forgatás előtt, közben és után.